Úgy érzem annak a helynek van egyfajta varázsa, ami megcsap ahogy megérkezel. A rendezett utcák, sétányok, parkok, ahol minden vágyam egyszer elsétálni.

 

Nincsen konkrét hely, ahová el akarok menni. Persze, az Eiffel toronyt nem lehet kihagyni, és kis kiruccanásnak örülnék Disneyland felé, de egyéb konkrétum nincs. Egyszerűen a várost akarom látni. A francia emberek kiegyensúlyozottsága, a divatos ruháik és a kávézóban ülő arcok érdekelnek. Úgy tudom, hogy a francia nők többsége elégedett magával, tudja, mi azaz elegancia és nem ócsárolja a külsejét. Van önbizalmuk, ami első látásra feltűnik. Talán ez is egy ok, amiért annyira érdekel a hely.

 

Az érdekelt helyek közé tartozik még számomra Erdély, Skócia és Los Angeles. Kezdjük az első kettővel. Ha Erdélyre vagy Skóciára gondolok rögtön bevillannak a szebbnél szebb tájak. A régi várak, amikből sugárzik a történelem és a nyugalom. És ahol nyugalom van, gyönyörű táj, ott lovagolni akarok. Annyi erdélyi lovastúra van, még télen is! Fél méteres hóban egy ló hátán, el sem tudom képzelni mekkora élmény lehet. Skócia híres kísértetkastélyait meglátogatni izgalmas időtöltés, amit sosem feled az ember.

 

És végül Los Angeles. Los Angeles, Hollywood, a nyüzsgő élet központja. Kilépsz az utcára és 70%, hogy valami hírességbe botlassz. A filmipar közel áll a szívemhez. Nem, nem színészi téren, ahhoz nincs érzékem. De a filmkészítés, az effektek, a forgatás menete, ezek a dolgok azok, amik lekötnek. Ezért lenne számomra maga a paradicsom egy ilyen helyre belépni.